Szia! Andi vagyok és nekem már volt VIP kártyám.
„Nálunk általában úgy kezdődikaz este, hogy valaki bedobja a csoportba: na, lányok? És onnantól nincs sok kérdés.”
Én leginkább a barátnőimmel szeretek bulizni. Nekem egy jó este nemcsak arról szól, hogy mi szól, hanem arról is, hogy kikkel vagyok ott.
Szeretem a retrót. A Magyar Slágerek Éjszakáját. A Remember the Dancefloor bulikat.
De ha jön egy jó classic house este? Arra sem kell sokáig győzködni.
Mondhatjuk úgy is: Elég könnyű nekem jó programot találni a LOCK-ban.
És pont ezért szeretem a VIP-kártyámat.
„Nekem pont az a jó, hogy nem kell egyetlen zenei világ mellett döntenem.”
Mindig találok egy újabb okot arra, hogy összeszedjem a lányokat.
Újabb este. Ugyanazok az előnyök.
Egy idő után már nem azt számolom, hányszor használtam. Csak használom.
01.
+1 fő
„És ha már összeszedtem őket…”
…jó, hogy van egy +1-em.
Nálam a buli ritkán egyszemélyes program.
02.
20% kedvezmény
„Aztán persze jön az este…”
…és az ember rájön, hogy a 20% sem egy rossz találmány.
Főleg, ha nem egyetlen buliról beszélünk.
Egyik alkalommal retro. Aztán jön egy classic house este, amire megint azt mondjuk:
„Na jó, erre is menjünk.”
És minden alkalommal ugyanaz a kártya van nálam.
Milyen kártyásnak lenni?
Nekem? Kényelmesen veszélyes.
Mert amikor sokféle bulit szeretsz, mindig van valami, amire azt mondhatod:
„Jó, erre még menjünk el.”
De ha már úgyis jövünk, jó érzés, hogy nem kell minden alkalommal a belépővel foglalkoznom, hozhatok magammal valakit, és a bárban is ott a kedvezményem.
Megvenném újra?
Hát, ismerve magamat és azt, hogy milyen könnyen mondok igent egy jó bulira… szerintem ezt nem is kell túlragozni: persze.
-Andi